|
A jobbik rész
2010.09.05. 18:00
Vagyunk néhányan, akiknek a szabadság sem igazán a pihenésről szól, mert akkor is dolgozunk: képesek vagyunk munkahelyünk gondjait hazacipelni. Még az ilyen kánikulai napokon is nyugtalankodunk. Vannak, akik – ha tehetnék – legszívesebben az egész világ terhét a vállaikra vennék. Pedig ha sokféle dolgot művel párhuzamosan az ember, lassan szétforgácsolja magát. Általában éppen a legalapvetőbb dolgokra nem jut ideje.
Nem ritkán a túlzott aggodalmaskodás teszi tönkre emberi kapcsolatainkat, rövidíti meg életünket. Mindennek alapja a belső rendezettség, lelki összeszedettség, mely döntően attól függ, hogy milyen az Istennel való személyes viszonyunk…
Van, aki reggeltől estig sürögforog, dolgozik. Becsülettel végzi munkáját, mégis úgy érzi, valaminek híjával van, ezért már reggelente gyötri a lelkiismeret…
Jézus egy alkalommal betért Márta házába. Márta nővére, Mária leült Jézus lába elé és hallgatta szavait. Márta azonban továbbra is a konyhán tüsténkedett. „Uram – méltatlankodott egy idő után –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen.” Jézus azonban így felelt: „Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges, Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.” (Lk.10/38-42.)
Még a legelfoglaltabb embernek is ezt a „szükségeset” kellene meglelnie: a dolgos hétköznapok során megtapasztalnia a jézusi közvetlenséget. S aki csak egyszer is ráérez az isteni békesség végtelen nyugalmára, megérti e történet lényegét.
Ha időnként nem állunk meg, hogy odaülhessünk az Úr lába elé, akkor előbbutóbb a robotszerű, modern kori rabszolgaságba süllyedünk. Ugyanis az éjt nappallá tevő ember számára minden belső (lelki)tevékenység, melyhez nem kapcsolódik külső cselekedet, csupán elvesztegetett idő lesz. Az egészséges szemléletű és lelkületű emberben viszont együtt van jelen a munka és az imádság gondolata, az evangéliumi Mária és Márta habitusa…
Kovács András
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
