A munkahely lelki szerepét tekintve ugyanis egyebek mellett a tápláló édesanyát testesíti meg, elvesztése ezért gyásszal jár, el kell engedni, el kell búcsúzni tőle. Az egyén pszichés terhelhetőségét száz százaléknak véve az állásunk megszűnése a legközelebbi családtag elvesztésének pszichés traumájával egyenértékű, vagyis a terhelhetőségünk ötven százalékát emészti fel! Ha ezzel párhuzamosan még egy komolyabb feladattal is lazulnak az ismeretségi szálak, a barátok elmaradnak, a napok értelmetlenné válnak, az idő szétfolyik. Tulajdonképpen hosszú ideig fennálló stresszhatással állunk szemben, s ez sok esetben súlyos problémákhoz – neurózishoz, alkoholizáláshoz vagy más, pszichésen stimuláló szerek használatához is – vezethet.

– Jellemzően kik azok, akik mentálisan egészségesen kerülnek ki a lelki csapásokból?

– Elsősorban azok, akik nem adják fel, nem süppednek bele az állapotukba, akik tudatosan nem válnak sem a szenvedélybetegségek, sem az önsajnálatnak teret engedve a különféle testi-lelki betegségek vélt áldozataivá. Akik képesek másokért, a családjukért pozitív energiák mozgósítására is. Ezek az energiák ugyanis az új munkahely megtalálásának esélyét is nagyban megnövelik.

– Milyen pszichés felkészülési módok léteznek a kedvezőtlen helyzetek túlélésére? Hogy lehet magunkat gyógygyítva elkerülni a leépülést, a túlzott befelé fordulást, az önpusztító életmód kialakulását?

– Magyarországon sajnos hiányzik az átmeneti időszakok kezelésének kultúrája, hogy az emberek felkészültek legyenek az életük során többször is – szükségszerűen vagy kényszerből – bekövetkező nagyobb változásokra. Pedig ezekre mindenképpen fontos az intellektuális és spirituális felkészülés, hiszen akár a gyermekvállalás, a válás, egy haláleset vagy a nyugdíjazás is eredményezhet ilyen élethelyzeteket. Tapasztalatom szerint a kritikus életciklusok feldolgozása nagyban eltér a hitben járók és a hit nélkül élők esetében. Akik képesek ajándékként, hálával megélni a jó napokat, és a rossz időszakokat is ugyanannak a kezéből valónak fogadják el, azok sokkal védettebbé válnak, hiszen számukra az „alapok” a krízishelyzetben sem rendülnek meg.

– Talán a magánnyal, a beszűküléssel a legnehezebb megbirkózni…

– Rendkívüli jelentőségűek a mikrokörnyezettel ápolt pozitív, szeretetteljes kapcsolatok: minden élethelyzetben tudnunk kell szeretetet adni és kapni is. Nagyon fontos a tágabb környezettel, a barátokkal, ismerősökkel való kapcsolatok ébrentartása is. Legyünk szolidárisak egymással, segítsünk ismerőseinknek, például tudassuk egymással az esetleges álláslehetőségeket, és mi is érdeklődjünk mások számára ilyenek felől! A hálózatépítés, az úgynevezett „selfhelp-group”-ok, az önsegélyező baráti csoportok aktív működtetése mindenképpen építő és hasznos. A dolgok kimenetelét tekintve az is meghatározó, hogy mit mondunk magunknak nap mint nap; önmagunk tudatos gondozása, a saját lelkünk ápolása elengedhetetlen.

A mélypontokon való átlendülést egy-egy pozitív mozgósító mondat is segítheti. Egy ismerősöm, aki már többször kényszerült munkahelyváltásra az utóbbi időben, a munkalehetőségeit firtató kérdésre mindig mosolyogva válaszolt: „Munkám volt, és munkám lesz!” Nyíltságának, optimizmusának köszönhetően a közelmúltban – többedszerre – valóban lett is. Aztán az értékes, elmaradt olvasmányok pótlása is komoly lelki megerősítést jelenthet a nehéz időszakokban. Az önbecsülés karbantartása és növelése pedig a magunkra mért próbákkal is végezhető. Ezek egyrészt fizikális „erőfeszítések” lehetnek – a sport, a rendszeres testmozgás ugyanis kiemelt jelentőségű a mentális betegségek kezelésében, a pszichikai állóképesség fokozásában –, a másik módszer a nálunk elesettebbeken való segítés.

A másokról való gondoskodás önértékelésünk és pozitív életszemléletünk visszaállításában jelenthet nagy segítséget, de személyiségünk flexibilitásának növelése, az önsajnálattól való tudatos tartózkodás és a rendszerezett időbeosztás is nagyon fontos lehet. Minden napra jelöljünk ki néhány elvégzendő feladatot, és ezek közül egy teendő lehetőleg más emberekkel való kapcsolatfelvétel legyen. Így tudatosan nem engedjük magunkat elszigetelődni a világtól és embertársainktól.

– Ezek szerint a reménytelen állapotokból is ki lehet kerülni győztesként?

– Gyülekezeti tapasztalatom szerint sokan éppenséggel megerősödve kerülnek ki egy-egy életkrízisből. Csak el kell hinnünk, hogy a rossz dolgokból is születhet jó, vagyis hogy a bajból megtisztulva, megerősödve is ki lehet kerülni. Mindennek megvan a maga rendelt ideje! Ha úgy tekintjük, akkor az állástalan időszak „ajándék idő” is lehet arra, hogy elmélyültebb, igazabb emberré váljunk általa, és új dolgokat tanulhassunk, felismerésekhez jussunk. A látszólag inaktív periódus így válhat erkölcsi, lelki, tudásbeli fejlődésünk fontos, akár meghatározó időszakává is.

Részlet: Family Magazin, Kolos Emőke