Jézus tökéletesen ismerte tanítványait. A 12 apostol ugyanúgy fogadta el a hétköznapi lábmosás tényét, mint korának többi embere: a szolga mossa meg az úr lábát, szolga híján élő zsidó családoknál pedig a családfő lábát a feleség, vagy nagyobb leánygyermek mossa meg.

Jézus az utolsó vacsora előtt immár sokadszorra hajolt le tanítványaihoz, az ízig-vérig földi emberekhez, az apostolokhoz, hogy példát adjon nekik.

Jézusnak, az Úrnak hatalmas a szíve. Így természetes, hogy leveszi felső ruháját, és a dereka köré tekert törölközővel lehajol előbb Péterhez, majd a többi apostolhoz lábukat megmosni.

Jézus szívéből jövő tett felkavarja a tanítványok világról alkotott képét, megdöbbenést és meglepetést okoz nekik. Péter apostol is visszahőköl, előbb engedetlenné is válik, míg Jézus szavakkal el nem mondja, mit miért tesz.

Az ösztönös emberi lázadás tanúi lehettünk volna az utolsó vacsorán, hisz olyan nyilvánvaló volt a kérdés:

- Hogyan lehet, hogy a Mester mossa a tanítványok lábát?  

Jézus szavakkal és tettekkel válaszol a leghűségesebb követőinek, s példát mutat nekünk is a lábmosás kettős lelki értelméről és követelményéről.

Jézus, a halála előtt Jeruzsálemben, a tanítványok lábának megmosásában először is a megmutatta, hogy milyen szellemiségben kell egy krisztusi közösségnek élnie. Ez a szellemiség maga az alázatosság.

Jézus alázatossága az Úr hatalmas szívének tette, fontosabb neki az ember, mint a bűn, ezért jött el közénk emberként, s ezért hajol le hozzánk, egészen a lábunkig. Jézus arra tanít bennünket, hogy a krisztusi közösségnek, az Anyaszentegyház tagjainak kötelessége az alázatosságra való szüntelen törekvés.

Jézus a lábmosásban a szolgálat fontosságára is felhívja figyelmünket. A mások szolgálata, Jézus Egyházának szolgálata a szüntelen készületet, Jézus állandó várását jelenti. Jézus szolgálata a kor elvárásaitól teljesen elütő életmódot, tetteket is követelhet meg tőlünk. Úgy ahogyan Jézus a feje tetejére állította az ókori kelet nagy értékrendjét, közte a lábmosás általánosan elfogadott szabályait is.

Jézus olyan „szabályt sértett”, amely szigorúan előírta: mindig a szolga mossa meg az úr lábát!

Jézus az ellenkezőjét tette: az Úr mosta meg a tanítványai lábát. Ez nem lázadás volt a korának bevett szokásai ellen, hanem isteni példa, a szeretet, a szolgálat és az alázatosság élő képe: jól érthető, jól látható, egészben követhető!

Kövessük a lábmosás tanítását, Jézus szüntelenül hív az alázatosságra és a szolgálatra!                                                                                      

Katus Károly hitoktató