Gizella bajor hercegnő, II. Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő leánya, II. Henrik német-római császár húga, 980 körül született Passauban. Édesanyja, Szent Wolfgang bencés szerzetes közreműködésével, keresztény nevelésben részesítette őt és testvéreit. Gizella szemlélődő, vallásos leány volt, kolostorba akart lépni, ám amikor Géza fejedelem 995-ben megkérte kezét fia, István számára, mégis beleegyezett a házasságba.

Esküvőjüket 996-ban tartották német földön. Gizella követte Istvánt Magyarországra. A veszprémi püspök volt a magyar királyné gyóntatóatyja és koronázó főpapja. István a pápától kapta a Szent Koronát, a királyné koronáját a magyarok készítettek.

Gizella igyekezett megszépíteni Veszprémet: fölépíttette a székesegyházat és apácazárdát alapított. Az esztergomi és somlyóvásárhelyi zárda alapításában is közreműködött. Kegytárgyakat, oltárterítőket, templomi szertartási tárgyakat, miseruhákat készíttetett és adományozott különböző templomoknak. A vezetésével készült miseruha, amelyben az őkézimunkája is benne van, és amelyet a székesfehérvári templomnak ajándékozott, később a magyar királyok koronázási palástja lett. A paláston István király, Imre herceg és Gizella királyné is szerepel – ez az egyetlen, hímzés formájában fennmaradt, hitelesnek minősíthető ábrázolás a királyi személyekről.

A királyi párnak több gyermeke is született, ám a felnőttkort csak Imre herceg élte meg, aki egy vadkanvadászat során vesztette életét.

I. István király halála után – Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt – méltatlanul bántak Gizella királynéval, aki visszatért Bajorországba, és kolostorba vonult. A passaui niedernburgi Szent Kereszt és Pantaleon kolostor apátnőjeként halt meg 1059. május 7-én. Münchenben őrzik Gizella egyik szép emlékét, apátnőként használt keresztjét, az úgynevezett Gizella-keresztet.

Tisztelete Magyarországon már a XII. századtól kimutatható. Sírja búcsújáró hely. 1975-ben avatták boldoggá.

Magyar Kurír