A Szeged–Csanádi Egyházmegyéből, ahol három papot szenteltek, eddig ketten válaszoltak a kérdéseinkre. Jakab Zoltán Tibor megjegyezte: arra a kérdésre, hogy miért hív Isten a papságra, nehéz válaszolni. „Ahogyan a férj sem tudja pontosan megmondani, hogy miért pont a feleségét szerette meg, és miért nem a szomszéd asszonyt, úgy én se tudom percre pontosan megmondani, hogy mikor és hogyan érintett meg engem Jézus hívó szava. Arra sem tudnék válaszolni, hogy miért pont engem hívott meg az Úr.” Jakab Zoltán Tibor 1981-ben született Budapesten. „Szüleim csak megkereszteltettek, de nem neveltek vallásos szellemben, de nem is egyházellenesen. Azt gondolták, majd ha nagyobb leszek, döntsem el én, hogy akarok-e vallásos lenni.”

„Általános iskolába Budapesten jártam. Itt az egyik osztálytársam katolikus volt. Ő sokat beszélt nekem a katolikus hitről. Annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy elmentem vele egy hittanórára.” Nagyon megtetszett neki Bölcsvölgyi Zoltán személye és az órái is. Fokozatosan misére is járni kezdett, végül 1993-ban elsőáldozó lett. „A papi hivatás gondolata először 1995 környékén merült föl bennem. Bölcsvölgyi Zoltán példája annyira megragadott, hogy úgy éreztem: ezt az élethívatást kellene választanom. A plébánián az atyák segítettek bennem tisztázni az elhatározást, és ezt megerősítendő elküldtek számtalan lelki programra, ifjúsági táborba. Szüleim és a barátaim is elfogadták a papi hivatásra vonatkozó döntésemet.” Hogy hova helyezik, azt még nem tudja.  

Gavódi Róbert kifejtette, hogy a papi hivatás iránti érdeklődése gyerekkori éveire vezethető vissza. „Vallásos családban nevelkedtem, és a hit mindig is fontos alapját képezte családom mindenapjainak. Gyerekkori plébánosom volt az, aki megerősítette bennem a papi hivatás utáni vágyamat, fokozott érdeklődésemet. Ő volt az, aki példájával, cselekedeteivel, szavaival egyfajta magot ültetett el szívemben, amely az évek hosszú folyamán kicsirázott és papságomig vezetett.” Mint írta: döntése „meglepett arcokat vont maga után. Szüleim és testvéreim igen meglepve hallgatták végig, amikor közöltem velük szándékomat. Döntésemet örömmel és egyben kételkedéssel fogadták. Tisztában voltak azzal, milyen nehéz hivatást választok, és ezt mindig is hangsúlyozták papságra való készülődésem ideje alatt. Talán pappá szentelésemkor tudatosult bennük, hogy választásom igen nagy komolysággal és Isten iránti szeretettel párosult. Attól a pillanattól kezdve csak büszkeséget, nyugalmat láttam és éreztem rajtuk.” Még ő sem tudja, hova helyezik.

A Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegyében nyolc diakónust szenteltek pappá. Eddig csak ketten küldték vissza a válaszaikat. Szabó Attila röviden annyit írt: „Elhivatottságot  éreztem, Jézus hívására válaszoltam. Családom és barátaim teljes örömmel fogadta döntésemet.” A kiskunhalasi főplébániára kerül kápláni megbízással. „Biztosan sok a munka. Teljesen új feladat, rengeteg kihívás vár minden bizonnyal. Igyekszem a legjobb tudásom szerint megfelelni.”

Czár Jánosnak igen érdekes életútja van. „16 évi nős diakónusság után megözvegyültem, ezután gondolkodtam: a gondviselés ugyan bezárt egy ajtót, de kinyitott egy másik ajtót. Fiam is felszentelt pap, és most én is azzá lettem.” Fia, Czár Iván solti plébános örült apja szentelésének, azonban orvos lánya kevésbé. „Öt unokám van, így kevesebb idő jut rájuk, nem tudok majd minden telefonra a rendelkezésükre állni.” Czár János a bajai Szent Antal plébániára kerül. „Ismerem az atyát, ott voltam év eleje óta lelkipásztori gyakorlaton, a fiam is 1998-ban kilenc hónapig ott volt diakónus. Itt most az apa lép a fia nyomdokába. Örömmel megyek.”

Az első részt, a Kaposvári és a Szombathelyi Egyházmegye új papjainak válaszait itt olvashatja.

Szeged–Csanádi Egyházmegye/Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegye/Magyar Kurír

(szg)