A kunfehértói (fília) kápolna ellátása a Kiskunhalas-Alsóváros Főplébánia, majd a Kiskunhalas-Felsőváros Plébánia feladata volt 2001. évig. 2001. augusztus 01-től Jánoshalma Római Katolikus Plébánia ellátása alá került. 2002. évtől Rónaszéki Gábor jánoshalmi plébános kezdeményezésére dr. Bábel Balázs érsek-metropolita önálló katolikus lelkészséggé nyilvánította a kunfehértói fíliát. Az önálló kunfehértói római katolikus lelkészség egyházközségi képviselőtestületet választott. A képviselőtestület 2002. évben: Katus Károly elnök, dr. Kovács Mária tag, Veverka Jánosné tag, Sarok Lászlóné tag, Kis Sándor tag, Katus Ferencné tag. 2010. évtől egyházközségi képviselőtestület tagja lett Kazinczi Borbála.

Kunfehértó lelkészség címe:

Cím: 6413 Rákóczi u. 37/a

Lakosok száma.: 2288 fő

Hívek száma.: 984 fő

Búcsú: május 01-n, Munkás Szent József védőszent

Rendszeres templomba járók száma: 20-30 fő

Hittanos tanulók száma: 40 fő

Plébánosok:

1987: Gacsári Kis Sándor Kiskunhalas- Alsóváros Főplébánia c. esperes-plébános

1988- 1995: Vangel Imre, Kiskunhalas-Alsóváros Főplébánia, esperes-plébános

1995-2001: Csernák Pál, Kiskunhalas-Felsőváros Plébánia, érs. tan. plébános

2001-2009: Rónaszéki Gábor, Jánoshalma Plébánia, plébános

2009-2010: Fülöp Ernő, Kiskunhalas-Alsóváros Főplébánia, plébános

2010-től: Nagyidai Zsolt, Jánoshalma Plébánia, plébános

2. 1952-1987. évek

Kunfehértót 1952-ben nyilvánították községgé. 1960-as évek végén a falu központjában, a Rákóczi utcában egy szoba-konyhás egyszerű, állami gazdaság által épített kis házban, ideiglenes jelleggel nyitott kápolnában kezdődött meg a szocialista minta-falu katolikus evangelizálása. A hivatalos kommunista faluvezetés erőszakkal nem akadályozta a katolikus hitéleti tevékenységet. Az ideiglenes kápolna az 1970-es évek elején a Jókai utcába költözött át, szintén egy kisméretű kolhoz-paraszt házba. Innen már az új Munkás Szent József Kápolnába vezetett az út 1988. december 24-n.

A kommunista éra 1960-70-es éveiben főleg a jánoshalmai kötődésű lakosok közül jártak misére többen, úgy 5-10 fő, a szocializmus 1980-as éveiben Kunfehértón a misén résztvevők száma 10-20 fő volt.

3. 1100-1699. évek

Templom-hegyi templom

Korai Árpád-korban épült a Fehér-tó (szikes tó) nyugati partján, a mai napig Templom hegynek nevezett dombon egy román stílusú, tornyos templom. A templom falai egészen 1699-ig álltak. A török hódoltság idején, mint pusztai romtemplomban, a Szabadkáról Jánoshalmára misézni utazó ferences rendi szerzetesek gyakran megálltak és a Fehértó-pusztában élő pásztoroknak szentségeket szolgáltattak ki. A templomot 1100 körül építették kő alapra, téglából. A templom egy hajós, négyzetalakú szentéllyel rendelkezett. A templom alapjának falvastagsága az egy métert is elérte, a torony magassága 15 méter lehetett, a templomhajó hossza a húsz métert is elérte, 10-12 db kőtámfallal erősített védelmi jellegű építmény volt, néhány kis lőrésszerű ablakkal, pontos csillagászati tájolással. A torony alapjának és tájolásának adatai azt mutatják, hogy a ma is létező soltszentimrei pusztai templomhoz teljesen hasonlatos volt ez a fehér-tói templom. A templomot és a falut először a tatár hordák gyújtották fel, majd a török pusztította el. A templom mellett temető volt, számos sírt tártak fel (56 sírhelyet azonosítottak 1963-ben.) A romtemplom temetőjét a török időkben is használták temetkezési helyül. 

A templom körül falu épült úgy 500 méteres körben. A falu lakosságának egy része (300-400 fő) a török pusztítás elől a halasi mocsárvilágba menekült, a többieket a törökök megölték vagy rabszíjra fűzték. A szabadkai ferencesek rendszeres Szent Imre napi megjelenése a puszta-(rom)templomnál azt sugallja, hogy Szent Imre herceg lehetett ennek  a templomnak is a védőszentje. A templom romjainál az 1980-as években olyan külső tégla és kőfal falmaradványokat találtak szántás után, melyek mindkét oldalán freskó részletek voltak. A traktor-tárcsanehezéknek használt mészkővel kötött faldarabokat – freskókkal együtt- volt tsz dolgozók hasznosították ilyen formán. Emlékezet szerint a négyzetméteres tömbökön a Szent Korona rajza is látszódott Szent István király felső testrészének festménye mellett.

Várhelyi (Ivánkai) templom

A mai Alsó-Fehértó déli határában állt egy Árpádkori templom. A templom alapja a szarmata időkben épült. A török hódoltsági időkben palánkvár-erődítménnyé és katonai helyőrséggé alakították, de egészen 1762-ig állt a templom, romjai és egyik kis harangja egészen az 1850-es évekig megvoltak.  A templom egytornyú volt, 30 méteres magassággal, körülötte valódi téglabástyákkal, több méteres falvastagsággal, hármas sánccal védett gyilok-akasztókkal. A török kiűzése után a Várhely benépesedése elmaradt a környék vizenyőssé válása miatt, az uradalmi központ is néhány km-re délre épült fel. A templomot a környék népe uradalmi kastély építéséhez, útépítésekhez és a cselédházak építéséhez kövenként széthordta.

Emlékezet szerint a Várhelyi templom csillogóan szép volt, a hatalmas réz harangjaiból ugyan ágyúkat öntöttek, de a kis ónozott-ezüst harangját még a török is védelem alá helyezte, majd az 1850-es években veszett nyoma, amikor a templomot teljesen elbontották a szomszédos (Belmajori) uradalom gazdasági céljaira.  Apáról-fiúra átszálló történetek szerint a templomtoronyból Szabadkáig lehetett látni, a templom védelmi sáncai délre, a mai Tompáig húzódtak.

K.K.